Az új jövevény (9)

Hűvös májusi este volt. Már majd nem teljesen besötétedett.  Liliom kint sétált, bár agyát kiürítette, mégsem találta meg a kiszemelt személyt. Bár anya mielőtt elindult figyelmeztette, hogy nem jó ötlet ez az egész Liliom hajthatatlan volt.

- Meg kell találnom!- gondolta. –Biztos az alvilágban van. Várnom kellene. De nem tudok ez az egész olyan zavaros, mintha az egész világ én ellenem esküdött volna fel.

Időközben besötétedett Liliom elkezdett hazafelé menni, noha semmi kedve nem volt hozzá. Fejében ezer és ezer dolog kavargott és nem találta meg benne a közös pontot. Úgy érezte valakinek el kell mondania ezeket a dolgokat és apját találta erre a megfelelőnek. Várnia kellett, de úgy érezte nem tud. Esténként órákat sírt a szobájában, szinte mindig ez ringatta álomba. Kívülről erősnek mutatta magát. Azt hitte, hogy Piperék nem vettek észre semmit, nem sejtette, hogy a három nővér aggódva figyelik minden mozdulatát. Liliom belépett az ajtón. A házban csen honolt.

- Érdekes –gondolta- és furcsa. Biztos a konyhában vannak. Tökéletes.

Felment a szobájába és leült az ágyra. Mélyen a gondolataiba merült és nem figyelte mennyi ideje, csak arra figyelt fel, hogy túl nagy a csönd.

- Ez már aztán nagyon furcsa. Sehol egy gyerek sírás sehol egy hangosabb zörej.

Felállt és lement. A házat üresen találta.

- Sehol senki. –mondta ki hangosan abban reménykedve, hogy valaki válaszol rá, de a ház néma csendbe burkolózott.

Körbe járta az egész házat, de sehol senkit nem talált. Teljesen pánikba esett. Felrohant a padlásra és az Árnyak könyvét lapozgatta. Keresett benne valamit maga sem tudta mit, csak keresett. Mikor úgy érezte, hogy felesleges, a kristályhoz lépett. A kristály örült sebességgel pörgött de nem állt meg sehol.

- Ilyen nincs! –gondolta. – A kristálynak meg kéne mutatni, hogy hol vannak. De akkor mért nem teszi?

Úgy érezte, hogy eluralkodik rajta a félelem. Már nem tud semmit tiszta fejjel gondolkodni. De hirtelen be ugrott neki valaki vagy valami:

- Barbas. De hisz őt megölték Phoebék. De már annyiszor próbálkoztak és nem sikerült mert mindig vissza jött. S lehet, hogy most is így van.

Az asztalhoz lépett és elkezdett bájitalt gyártani. Keményen harcolt, hogy ne gondoljon mindig arra, hogy mi történt a szüleivel. Talán erősebb bájitalt nem is tudott volna készíteni. Mikor újra kész lett, a kristályhoz lépett. Erősen Barbasra gondolt, mire a kristály elkezdett pörögni. De nem állt meg sehol.

- Ilyen nincs! – gondolta majd a földhez vágta a kristály, ami darabokra tört,

 Ekkor hirtelen hangokat halott az előszobából. Leszaladt, támadásra készen.

- Piper, Phoebe! – kiáltott fel mikor meglátta a két nővért az előszobában. –Hol voltatok?

- Téged kerestünk. Amikor  nem értél haza sötétedés előtt, ahogy megígérted, elindultunk meg keresni.

- Jézusom erről elfelejtkeztem! És Paige?

- A varázs suliban van. Tudod sok a munkája. Wyatt és Chris pedig a varázs oviban.

Liliom arcán hatalmas mosoly terült el és halkan kuncogott magában, hogy milyen hülye volt.

- Min nevetsz? –kérdezte Piper

- Azon, hogy azt hittem, hogy Barbas támadt meg és, hogy teljesen pánikba estem. Még a kristály is eltörtem. Kezdek begolyózni.

Folytatás következik…