Az új jövevény (4)

Liliom belépve az őrvénybe nem látott mást csak a pusztaságot mely az otthonára hasonlított. 

- Hova kerülhettem?- kérdezte magában miközben előre lépkedett – Ne feled mit mondott anya mielőtt visszajöttem volna. Meg kell tennem mert muszáj. 

- Csak légy bátor ha jól megy hamarosan visszajöhetsz a saját idődbe .- csengett fel anyja hangja 

- Anya hol vagy? – faggatta a hangot kétségbe esve Liliom.

Eközben a Haliwell házban a jelenlévők izgatottan lapozták az Árnyak könyvét.

 - Biztos nincs semmi ebben az átkozott könyvben. –kiáltott fel Piper

 - Hé ne átkozódj mert még valóra válhat. Próbálj megnyugodni .- csitította nővérét Phoebe.

- Megnyugodni? Én abba már belehalnék, ha őt is elveszteném. Leo hol van már?

- Most az a legjobb ha leülsz és nyugton maradsz .- tanácsolta Paige.

Mind ez alatt Liliom egyre idegesebb és nyugtalan lett.

- Fogy a levegőm, és mintha egyre kisebb lenne a terem .- nézett körül Liliom

- Ha az örvény beszippant véged az életeddel játszottál most meg kapod .- csendült fel Wyatt hangja

- Ezeket csak a képzeletem gyártja ha megtalálom a központot megmenekültem. De hol lehet? Itt minden sivár és egy forma egy kis különbség sincs. Meg kell találnom mielőtt túl késő lesz.

Liliom lassan tíz perce kereste a kiutat de nem találta. Érezte, hogy fogytán az ideje. Hiába keresett legalább valami dolgot amin eligazodhat nem talált, minden kopár és sík volt. 

A három nővér és most már Leo is a problémára keresett megoldást. Már nem az Árnyak könyvében kerestek, hanem a varázs iskola könyvtárában is. Hiába ébresztett bennük kellemetlen érzéseket de érezték itt megfogják találni amit keresnek. Még ők sem tudták mi után kutattak csak csinálták.

 - Nézzétek találtam valamit. - kiáltott fel Paige és rámutatott egy oldalra egy öreg könyvben.- Azt írja, hogy az embernek kit beszippant egy örvény az úgy menekülhet meg, hogy megtalálja központot vagy kívülről idegenek érkeznek. De a varázsige nagyon halvány nem tudom elolvasni.

 - Várj megpróbálom kijavítani hátha úgy látjuk. - mondta Leo

Az örvényben már csak egy ülésnyi hely volt az is csak szűken, Liliom érezte nem tudja megcsinálni a feladatát már csak abban reménykedet, hogy bátya megkegyelmez neki, de ez lehetetlen volt és ezt ő is tudta. És tudomása szerint nem volt más megoldás számára. Arcán két könnycsepp gördölt le. Majd elkezdett szaporán lélegezni és szipogni. Arcán egyre több könnycsepp futott végig. Sírt. Nem tudta mikor sírt utoljára de most bőgött. Nem azért mert számára végett érhet az élet hiszen nem érdekelte mert akkor együtt lehet a család már nem élő részével köztük Prueval. Hanem azért mert nem tudta teljesíteni anyának és apjának megígért szavát. Ez mindennél jobban fájt neki. Így ült ott és sírta álomba magát várva a vég ítéltet beteljesülését, a halált…

„Idő és tér kereke tárd fel szívünk

Hogy megtaláljuk azt akit keresünk

Tárd fel szívünk és röpíts hozzá

Tért és időt kitágítva, keresd meg őt” – csendült meg három boszorkányt hangja, miközben reménykedtek, hogy még időben érkeztek.

Meg érkezve érezték, hogy a levegő kitágult és megpillantottak egy fekvő lányt . Nagyon úgy látszott, hogy későn érkezek. Gyorsan karukba vették.

„Idő és tér kereke tárd fel szívünk

 És repíts ahhoz akit otthon hagytunk

 Tárd fel szívünk és röpíts hozzá

 Tért és időt összezárva, röpíts hozzá"

Folytatás következik...