Charmed: Az örök álmok ősanyja I. 

-Ááá…, segítség! –hangzott Piper hangja az emeletről.
Szombat reggel volt. Odakint Sütött a nap. Paige a kiáltást hallva
felteleportált (orbolt) Piperék hálószobájába. Megdöbbentő látvány
tárult a szeme elé. Piper az ágyban ült és lefelé bámult, az ágy mellé. Oda, ahol Leó feküdt, mozdulatlanul.
-Paige, könyörgöm, segíts! Ugye nincs semmi baja? –sírt Piper. Kimászott a paplan alól, és letérdelt férje mellé. –Még lélegzik! –kiáltott fel.
-Szólok Phoebenek és Jessynek! Te addig maradj itt és próbáld felébreszteni! –adta ki a parancsot Paige, és pár másodperc múlva már el is tűnt.
-Jaj, Leó! Édesem kelj fel! Mi van veled? – próbálta szólongatni a felesége.      --Ne hagyj itt bennünket! Kérlek, ne tedd ezt velünk!- mondta. Megérkeztek a húgai.
-Jaj, Istenem! Mi történt itt? –sikította Phoebe. Gyorsan! Tennünk kell valamit!
-De mit? Mikor felkeltem már a földön feküdt. –hangzott a tömör válasz Piper szájából. Befektették Leót az ágyba.
-Mondjunk el egy varázsigét, hátha attól magához tér! Írok egyet! - ajánlotta Phoebe.
Két perc sem telt bele és máris készen volt. Egymás mellé állt a három nővér és már mondták is:
Leó ébredj!
A hármak ereje szólít!
Szükségünk van rád!

Eszméletlen fényőrünk térjen magához!
Legyen megint tudatánál!
A három bűbájos kéri most!

Semmi sem történt. Leó mozdulatlan maradt. A varázslat hatástalan volt.
-Talán rossz volt a varázsige? –kérdezte Phoebe.
-Nem! Jónak jó volt, de nem eléggé! –szólt egy hang az ajtó mögül.
Jessy jött meg. Idős kora ellenére huszonévesnek nézett ki.
-Tudom, ki tehette ezt! –mondta. –Az Örök álmok ősanyja időnként egy-egy fényőrt megtámad. Most Leó volt soron.
-Te ezt tudtad!? –ordított rá Piper. –Akkor miért nem szóltál nekünk!? Mond meg! Áruló vagy! A gonosz pártján állsz! –kiabált.
-Nem tudtam csak sejtettem. Leó tudta, és megosztotta velem a titkát, de nem akarta, hogy elmondjam nektek. Arra is megkért, hogy vigyázzak rátok. –mondta lesütött szemmel Jessy.
-Ilyen nem lehet! Ezt nem hagyom! –Paige nagyon mérges lett. –Nézzük meg az Árnyak könyvében, mit írnak róla! –mérgelődött és már fel is orbolt a padlásra. Phoebe-ék követték. A kis csapat felvonult a régi tetőtérbe, amit most padlásnak használnak. Mire felértek, addigra Paige már megtalálta a könyvben a keresett személyt.
-A neve Loana-Loa. Nem gonosz. Csak egy módon lehet rávenni, hogy visszaadja az eszméletlen lény öntudatát. Úgy, ha…- és itt torkán akadt a szó-… ha valaki felajánlja az életét cserébe. –fejezte be a mondatot. Nem örültek a hallottaknak. Fel kell valakinek áldoznia magát? Ez egyáltalán nem jó!
-Majd én! –ajánlotta föl Piper. –Mondjátok meg neki, hogy nagyon szerettem, és, hogy vigyázzon Wyattre és Chrisre!
-De Piper…! –Paige majdnem sírva fakadt.
.Semmi de! Én leszek az áldozat! –mondta, és átölelte húgait.
-Először ide kell hívni. –most Jessy-n volt a sor, hogy megszólaljon.
-Itt van egy igézet, amivel ide hívhatjuk. –mutatott a könyvre Phoebe.
-Akkor készen álltok? –kérdezte Piper. –Gyerünk!

Örök álmok ősanyja,
Örök álmot hozzál ma!
Eszméletlen társunk
Öntudatát hozd vissza!

Könyörögve kérünk,
Gyere ide hozzánk!
Egy lélekért cserébe
Öntudatot hozzál!

Hirtelen kékes fény kíséretében megjelent egy Pipernél nem sokkal idősebb nő. Bokáig érő fekete haja volt, és a ruhája sötétlila, szatén hosszúszoknya, fekete felsővel.
-Szólítottatok. –szólalt meg mély, de mégis nőies hangján.
-Add vissza nekünk Leót! –kiáltotta a három boszi egyszerre.
-Ah, szóval a fényőrötök kell. Nos, jól meggondoltátok? Egy élet őérte. –felelte.
-Engem áldozz fel! Én leszek az áldozat! Paige, Phoebe vigyázzatok a kicsikre!
Nagyon szerettelek benneteket! Jó testvéreim voltatok! Éljetek tovább boldogan! –sírt Piper és elindult Loana-Loa, az Örök álmok ősanyja felé.
-Nem! Ezt nem hagyhatom! Ne te menj! Még túl fiatal vagy! Előtted áll az egész élet! A gyerekeidet is fel kell nevelned! –mondta Jessy –Engem Leóért!- szólt és helyet cserélt Piper-rel. –Örülök, hogy megismerhettelek titeket! –ez volt ez utolsó mondata. Loana- Loa Jessy szívére helyezte kezét és ő elégett, megszűnt létezni. Ezzel egy időben a földszintről hangok szűrődtek fel. A lányok az ajtó felé néztek, s mire visszafordultak már nem volt a padláson rajtuk kívül senki. Egymást átkarolva, és közben gyászolva elveszett barátjukat,
mentek le Leóhoz, aki már felkelt az ágyból. Megkérdezte mi történt. Ők pedig elmondták neki. Leó nagyon mérges lett. Nem akarta ilyen könnyen elveszíteni
az öccsét. Hiszen csak pár hónapja ismerte meg.

*
Felorbolt az égiekhez, hogy kérdőre vonja őket, miért tették ezt.
Vissza akarta szerezni elveszettnek hitt öccsét, Jessy-t. Odafent az első égivel,
Akivel találkozott, elkezdett ordibálni, hogy beszélni akar a tanáccsal, de ő azt mondta, hogy most nem érnek rá. Erre Leó megütötte. Amaz nagyon megharagudott rá, és az égi tanács elé vitte, de ott még várnia kellett, mert már más ügyét tárgyalták. Leót ez sem érdekelte. Berontott az ítélőterembe.
Legnagyobb döbbenetére összetalálkozott Jessyvel.
-Ez meg hogy lehet? Te mit keresel itt? –kérdezte Leó.
-Áttárgyaltuk az ügyét és közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy önfeláldozása és önzetlensége miatt visszahelyezzük az életbe, a bűbájosok ideiglenes fényőreként. Téged Leó arcátlanságod és durvaságod miatt megfosztunk szárnyaidtól, és halandóvá teszünk. Vége a tárgyalásnak! Most elmehettek! –ezt az egyik bölcs mondta. Legyintett egyet a kezével, mire a két férfi ott termett a Hallivelek padlásán.
-Leó! Sikerült visszahoznod Jessy-t? Jaj de jó! –nevettek a lányok. Jessy már kevésbé volt boldog. Félre hajtotta a fejét, hogy ne kelljen látnia bátyját.
-Mi a baj?- kérdezet Phoebe egy órával késöbb Leótól.
-Van valami, amit még nem mondtam el.
-Mi az? Mond! –kérlelte Phoebe.
-Nem vagyok többé a fényőrötök. Halandóvá váltam. Őt vissza tudtam hozni, de elvették a szárnyaim.
-Ez nagyon nem jó, de a lényeg az, hogy mindketten itt vagytok épen és egészségesen. Csak egy kérdés merül fel. Ki lesz most a fényőrünk?- kérdezte.
-Jessy. –hangzott a rövid és tömör válasz.