Az új jövevény (7)

Kacaj elhalt, de csendben még mindig visszhangzott. De mind a diákok mind a felnőttek rémülten álltak a folyóson. Néhány perc múlva a tanárok visszanyerték a lélek jelenlétüket és visszaparancsolták a nebulókat a termekbe. Majd Haliwell család úgy látta a legjobbnak, hogy visszamennek a házba. Mindenki izgatott volt kivéve egy valakit, Liliomot. Ő tudta a rejtélyre a választ.

„Csalódtam sokszor

  És sok mindent bánok

  Én inkább mélyből

  Magasra szállok”- mondta majd az ágyra zuhant.

A többiek riadtan fordultak felé. Próbálták magához téríteni de hiába. Liliom lelke már elhagyta ezt a világot. Nem halt meg csak túl lépett testi önmagán. Szabadon szárnyalhatott. Akár dimenziókat vagy időt is átléphetett. Erre csak ő volt képes az erejével. Tudta, hogy kit keres nem ebben a dimenzióban száll. De ezt a többiek nem tudták. Gyorsan az Árnyak könyvéhez sietettek. Nem sejthették, hogy a varázs ige csak évekkel később kerül a könyvbe. Térjünk vissza Liliomhoz. Érezte, hogy most jött el az ő ideje. Most kell tenni valamit, nem lapulhat tovább. Ekkor újra hallotta az éles kacaj. Számított rá.

- Szia Liliom! Régen láttalak. Hogy vagy? – kérdezte a kacaj gazdája

- Számítottam rá, hogy újra találkozunk. De nem gondoltam volna, hogy itt és most. Furfangosabbnak gondoltalak .- válaszolt Liliom. Hangjában érződött, hogy ismeri az idegent

- Furfangosabbnak? Mihez képest? Az el múlt év alatt sokat változtam. Talán túl sokat. De térjünk vissza a lényeghez. Mert persze tudom mi miatt jöttél. Csodálkozol? Bosszút akarsz állni. De nem fogsz tudni, nem csak Wyatt miatt, hanem magad miatt is. Mert tudom, hogy az a két év többet jelentett neked mint mondott. – válaszolt az ismeretlen

- Sajnos tévedsz. Az a két év nem jelentett semmi egyebet mint egy múló viszály. De az előbbiben sincs igazad, meg akarlak ölni és meg foglak .- mondta Liliom majd kezét összetéve egy fény sugarat lőtt ki. Az idegen könnyeden félre lépett a támadás elől. Ekkor vissza támadott, hirtelen eltűnt majd megjelent Liliom háta mögött. Erre viszont a lány nem számított. Meglökte így a földre esett. A támadó a nyakához emelt egy kardot ami az előbb még nem volt a kezében.

- Látom szert tettél néhány új képességre. - nyugtázta az előbbieket Liliom

- Csak a töredékét láttad. De nem is fogsz többet látni. – mondta a névtelen. Azonban a pillantásuk egy pillanatra találkozott.

- Andreu, te még mindig szeretsz? – kérdezte elcsukló hangon Liliom

- Én, nem csak… Ilyen hittekbe ne fektesd az életed. – mondta zavartan Andreu és elkapta a fejét.

Ennyi elég volt Liliomnak, hogy támadásba lendüljön. Hirtelen mögé teleportált, kicsavarta kezéből a kardot. Majd a nyakához emelete.

- Nem mered megtenni. – közölte higgadt hangon Andreu

- Nagyon tévedsz. –válaszolt a majd elkezdte húzni a kardot a nyakán de csak úgy hogy felsértse, hogy adjon egy kis ízelítőt a következő mozdulatához.

Ebben a pillanatban eltűnt a fogja a kezéből. Ott maradt egyedül. Érezte ideje vissza menni.

Mikor magához tért a többiek nagyot sóhajtottak.

- Tudod ki csinált az előbbi csapdát?

- Andreu. – nyögte ki nehezen Liliom – Az én nagy szerelmem.

Folytatás következik…